A Fallas a Valencia környéki városokban, Spanyolországban ünneplett hagyományos ünnepség, amely március 19-től 23-ig tart.

A Fallas ünnepség fő a papírból, kartonból, és más anyagokból készült szobrok, amelyeket a városok különböző részein állítanak fel. A szobrok általában aktuális témákat, eseményeket, személyeket ábrázolnak ironikus, kritikus vagy szatirikus módon. A Fallas ünnepség alatt felállított szobrok százait tekinthetik meg az emberek, és a végén egy nagy tűzgyújtáson, a „cremà” során elégetik őket.

A Fallas ünnepség mellett számos más programot is szerveznek, például zenés és táncos rendezvényeket, koncerteket, utcai fesztiválokat és pirotechnikai bemutatókat. Az ünnepség része a „mascletá” is, amely egy olyan zajos, ritmikus robbanásokból álló tűzijáték, amelyet a Plaça de l’Ajuntament előtt tartanak meg. Az ünnepség alatt az emberek tradicionális ruhákban járnak, és az ünnepi hangulatot tovább fokozzák a helyi ételek és italok, valamint a Fallashoz kapcsolódó díszítések és dekorációk.

Eredet

A Fallas hagyománya valószínűleg a római kori „farsa” ünnepségre vezethető vissza, amelyet a tavasz megünneplésére szerveztek. A Fallas hagyománya a második világháború előtt az éves naptárban meghatározott időpontokban zajlott, de ma már általában március 19. és 23. között tartják.

Ez a hagyomány Valencia városában terjedt el először, de ma már számos más városban is megünneplik, például Alcoi, Castellón de la Plana, Xàtiva és a környékbeli falvakban is. A Fallas ünnepség Spanyolország egyik legnépszerűbb turisztikai eseménye, és számos turista érkezik a világ minden tájáról, hogy részt vegyenek az ünnepségen.

Kulturális örökség

A Fallas ünnepség a UNESCO Intangible Cultural Heritage of Humanity (Nem Fizikai Kulturális Örökség a Emberiségnek) listáján szerepel, ami olyan nem fizikai kulturális örökségeket tartalmaz, amelyeket az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) azzal a céllal örökít meg, hogy megvédje és ápolja azokat a kulturális értékeket, amelyeket a világ különböző részein őrzött és átadott generációról generációra.

A nem fizikai kulturális örökség fogalmát úgy határozzák meg, hogy az a kulturális örökséget jelenti, amely nem anyagi természetű, például a nyelv, a zene, a tánc, a hagyományos mesterségek, a hagyományos tudás, a hagyományos eszmerendszerek és az értékrendszerek, valamint a hagyományos közösségi események és rítusok. A listára felvételt nyert örökségek a világ kulturális örökségének részeivé válnak, és az UNESCO segítségével védik meg és ápolják azokat a különböző közösségek és országok világszerte.